Meccs meccset követ, és a sűrű szereplés sikereket hoz a csapatnak. Van már jelentős számú szurkolótábor s a zöld gyepen is egyre másra bizonyítanak a fiúk. Ezért a vezetőség 1924 tavaszán elérkezettnek látja az időt a hivatalos bajnokságba való benevezésre. A csapatot Mezőkovácsháza MTE néven a szegedi II. osztályú bajnokságba sorolják be. A környező községek helyett most már bajnoki mérkőzéseket játszanak olyan csapatokkal, mint: Hódmezővásárhelyi MTE, Hódmezővásárhelyi Bercsényi, Szeged Felsőváros (SzFTC) Kübekháza, Makói Törekvés, Battonya, Tótkomlós, Medgyesegyháza, Kevermes.

Sári Ferenc visszaemlékezése szerint az első bajnoki mérkőzést Szentiványon játszották s 2:1-re kikaptak. Ennek alapvető oka az volt, hogy Szőregig vonattal, onnan gyalog mentek játszani – nem lévén anyagi lehetőség más járműre.

Közben új játékosok is kerülnek a csapathoz. Az első bajnokságban a leggyakoribb összeállítása a csapatnak: Olexik,.- Máté , Stiffler, Mecséri, Hojecska, Sári, Moskovics, Braczkó, Gál, Miskolczi, Pletkovics.

A csapat a bajnokságban megállta helyét. Javultak a lehetőségek, volt már bekerített pálya, szertár öltöző. A legtöbb idegenbeli meccsre is volt immáron állandó fuvar: Réti Endre, és fia Réti Zoltán sörraktárosok teherautójával utazhattak. Úgy látszott, hogy véglegesen helyére talál a csapat, fejlődése töretlen volt. Ekkor azonban belső problémák akadtak…

A csapat egyik alapító tagja, Máté János, 1925 elején összevitatkozik a csapat ügyintézőjével. A vita tárgy a következő volt: a csapat állandó jellegű kapusa Olexik Károly volt, aki nem járt rendszeresen edzésre. Kovalcsik András szintén kapus volt, és az edzéseket is sűrűbben látogatta. Máté követelte Kovalcsik szerepeltetését, ám a kérése süket fülekre talált, így Máté kivált a csapatból.

Máté ezután mecénást keres, s új csapat alakítására törekszik. Mezőkovácsházi HUNYADI néven meg is szervezio a csapatot, és az 1925-ös bajnokságra be is neveznek, így Kovácsházának 2 csapata is bajnoki résztvevő volt. Ezután az MTE megtorpan a fejlődésben. Az anyagi erők, a szurkolók táborának két részre szakadása miatt ismét korlátozottabbak lettek. A két csapatot vidéken sokszor nem tudják megkülönböztetni egymástól. Ennek ékes példája a Maros vidék (Független Politikai Hetilap) Képes Naptára és Évkönyve 1926. évre című kiadvány „Vármegyénk sportegyesületei” c. cikke:

„A bajnoki küzdelmekben szintén újdonsült kék-sárga színekben játszó csapat a bajnokság 6. helyét foglalja el. Játékosai nem annyira a labdarúgást kultiválják, mint inkább az ellenfél testi épséget veszélyeztetik. Az egész délkerületi 42 egylet között nem találunk olyan durva játékú együttest, mint az MTE csapatát.”

Minden okunk meg van arra, hogy cáfoljuk a cikkíró állítását, s feltételezzük, hogy nem az MTE-ről, hanem a Hunyadiról írt. Az MTE színe mindig is zöld-fehér volt, a visszaemlékezők szerint nem volt rá egyáltalán példa, hogy a csapat sárga-kékben játszott volna. Az MTE már 1924-ben tagja volt a bajnokságnak,  így az újdonsült kifejezés is inkább a Hunyadit említi.

Ugyanakkor tény, hogy kovácsháziak nem szerették a kisasszonyfutballt, de azt túlzás állítani, hogy ellenfelük testi épségét veszélyeztették volna. A futballt kemény és férfias játéknak tartották, és úgy is játszották. A fentebb idézet cikk írója valószínűleg nem nézte jó szemmel, hogy a kovácsházi alakulat az előkelő 6. helyezést foglalta el a 42 csapat közül.

A Hunyadi rövid ideig tartó eredményes működését nem lehet negatívan értékelni, hiszen sok olyan játékos kapott itt lehetőséget, akik az MTE csapatában nem kaptak volna lehetőséget, illetve olyanok kezdték meg itt pályafutásukat, mint: Kovalcsik András, Deák Péter, Pasek Lajos, Horváth Béla, Kálmán István, Szabó Gyula, Meló István, Szimán Dezső és sokan mások.

A két kovácsházi csapat azonos csoportban küzdött, így elkerülhetetlen volt, hogy a két csapat megküzdjön egymással: a parázs csatából az MTE került ki győztesen - 13:1 arányban tartották itthon a 3 pontot, ha ilyen esetben lehet így fogalmazni.

Mára ennyi, jövöhéten újabb fejezetet nyitunk az MTE virtuális történelemkönyvében.